Móricz Eszter
Hontalanság
Hontalan vagyok,
de gondolatban
mégis otthon.
Nincsenek határok,
kilométerek.
Hontalan vagyok,
de hazámban
otthon, magyarként.
Itt nem tudják
hol van a Duna,
Budapest, Cegléd,
vagy a cívis Debrecen.
Itt nem értik szavam,
nem tudják mi az,
hogy magyar.
Nem tudják hol
kanyarog a mi Tiszánk.
Nem tudják ki volt
Ady vagy Móricz Zsigmond.
Itt hontalan vagyok,
de gazdagabb ezer,
meg ezer érzésnél.
Gazdagabb mindennél, -
magyar vagyok
a vak idegenben.
Üdvözöllek!
Kump László vagyok, 1955-ben születtem Budapesten. 1973-ban jöttem ki Belgiumba, családi okok miatt. Azóta folyamatosan itt élek. Itt született három gyerekem, és szintén három unokám.
-Ezt az oldalt tulajdonképp az otthon maradt családomnak és barátaimnak hoztam létre. Ez az oldal ha másra nem, arra jó, hogy itt és így együtt legyünk. Gondoljunk egymásra, az együtt eltöltött szép napokra, évekre... Gondoljunk egymásra, és azokra a kedves rokonainkra is, akik nem lehetnek már velünk.
Kellemes időtöltést kívánok mindannyiótoknak, akik meglátogattok itt.
Kump László am. Ik ben geboren in 1955 in Boedapest. In 1973 kwam ik naar Belgie om familiale redenen.
Sinds dan, ik woon hier permanent. Drie kinderen en drie kleinkinderen waren ook aanwezig.
Deze site was thuis bij mijn familie en vrienden zijn vastgesteld.
Dit is de pagina waar anders, is het goed dat we familieeleden die niet meer bij ons.
Ik wens u allen een aangenaam verblijf, die zijn vereerd dat u bezocht hier en nu.
Radnóti Miklós
Nem tudhatom
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt a térkép? gyárat, vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelid tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő sem látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkezünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők és büntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat boritsd ránk virrasztó éji felleg.
